Tejútanya állatalakjai

Hogy a Tejút^[1] anya, ezt onnan tudjuk, hogy a világ számos mítoszában ő szüli a Napgyermeket. Szarvasként szarvasfiút, ahogy erről bőven volt szó.

Gyárfás Ágnes írja:

Az anyai szeretet a mesevilágban különleges, szép, szelíd állatokban ölt testet. Fehér szarvas, aranytollú madár, kék juhocska.

Az egyik arab elnevezés a Tejútra például Umm al Sama, az Ég Anyja, mely szintén bizonyítja (azt is, hogy az ég és a Tejút a csuda szó esetében is felcserélhetők; sőt, csut címnél írottak szerint a csuda is közös nevezőre hozható a Teut névvel). A Tejút másik arab neve Al Majarrah (the Milky Track), mely oyster és magyar címnél írottak alapján az arab mahār = kagyló, osztriga névvel kiegészülve is rámutat, hogy az árja nyelvek anyát jelentő szava (mother) sem véletlen ilyen alakú.

A Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvében több helyen említett Marija Gimbutasról írják:

She has identified a diverse and complex range of Neolithic female divinites, including bird goddess, mistress of animals, Queen of the Mountains, snake goddess, deer mother, bear mother, life-giver, craft-giver, birth-giver, nurse, pregnant earth or earth mother, double goddess (mother-daughter), goddess of death, triangle-hourglass goddess, frog goddess, hedgehog goddess, fish goddess, bee and butterfly goddess and regeneratrix, and thereby invalidates the simplistic hypotheses of one "Great Mother" deity for the European Neolithic. Marija Gimbutas designated these multiple forms as manifestations of the "Great Goddess" as opposed to the "Great Mother", who is secondary, to the decipherment of the various female deities.
—
A neolitikus női istennők sokféle és összetett skáláját azonosította, köztük a madáristennőt, az állatok úrnőjét, a hegyek királynőjét, a kígyóistennőt, a szarvasanyát, a medveanyát, az életet adó, kézműves, szülő, dajka, terhes földanyát vagy földanyát, kettős istennő (anya-lánya), a halál istennője, háromszög-órács istennő, békaistennő, sünistennő, halistennő, méh- és pillangóistennő és regeneratrix, és ezáltal érvényteleníti az európai neolitikum egyetlen "Nagy Anya" istenségére vonatkozó leegyszerűsítő hipotéziseket. Marija Gimbutas a különböző női istenségek megfejtéséhez a "Nagy Istennő" megnyilvánulásaiként jelölte meg ezeket a többszörös formákat, szemben a "Nagy Anyával", aki másodlagos.

• A Falvay könyvének 302. oldalán Gimbutastól vett szarvassal kapcsolatba hozott sumér istennőt illetve nevét fontos lenne megtalálni, de eddig hiába. Enki-Ea hozatott kapcsolatba Bobula Ida The Great Stag című dolgozatában a szarvassal, de ő már hímségi isten. A vele kapcsolatos adatokat a sumér Dar-Mah = Nagy Szarvas kapcsán lásd dream, Magor és Karácsony címeknél.
  
  Jeremy Black és Anthony Green Gods, Demons and Symbols in Ancient Mesopotamia c. könyvükben is csak Enkinél jön elő szarvas. Enki feleségének neve viszont a dámszarvas (lásd dame) nevét idézi: Damgalnuna, későbbi nevén Damkina (aki viszont oroszlánnal hozatott kapcsolatba).
  Ugyebár a szarvasbika (ami ugye Enki nem volt, csak szarvakat viselt) mögött mindig szarvasünő húzódik meg. Erről bikaistennő cím/alcímnél is volt szó, és a Gundestrup üst alsó lemezén látható bika is valójában ünő/tehén kellett volna legyen.

Valójában úgy tűnik, a Tejútanyának mindenféle(!) állatalakot képzeltek. Ami eddig biztos, hogy kutya^[2], farkas^[3] és róka állatalakot is elképzeltek (majd ezek külön csillagképekben meg is lettek örökítve), ahogy NEM címnél álló adatok szerint oroszlán, valamint macska és cat címnél álló adatok szerint macska-alakot is (eredeti neve magyar), majom (ape, gibbon és baboon) címnél írottak alapján majom-alakot, nyúl, nyest, (a hölgy címnél is említett) menyét és hód, továbbá mókus, mormota, egér (güzü), görény, valamint vadkan/koca alakot is, a félig hal, félig ember sellő alakot, hal-alakot^[4] (lásd Dagon): főleg (a magyar nevet vivő) mackerel, cod, cet, sturgeon, cápa^[5], bálna^[6] és delfin (lásd Jankovics Marcell írásait dolphin) alakot is (talán leginkább fontos, hogy ezek közül többen emlősök: méhük van), (nem-emlős) madár-alakot is (daru, hattyú, kacsa, liba, lúd, gém, gólya^[7], Íbisz, gödény, akár fogoly^[8] stb.), negatívvá váló illetve őslény/ősanyag-Tejútistennőre utaló kígyó és sárkány alakot, egyéb hüllők közül például béka és gőte (Nut nevével egyező például newt = tarajos gőte) alakot, crocodile, valamint kagyló, osztriga, valamint (Tejút-karokkal is kapcsolatba hozható) rák, (homár), polip és pók alakot, az alant külön taglalt féreg, stb. alakot, és persze a legalapvetőbb (tejet adó képességük miatt igen fontos!) szarvas, ló, tehén, zebu, bivaly/buffalo, szamár, Antilop, gnu, gazella, kecske (lásd goat), teve, giraffe stb. alakokat.

A kérdés itt még, hogy Tigris megléte miatt tigris is lehet (beludzs nyelven mazār = tigrist jelent, ezt jegyezzük meg: Magyar Tejútanya állatalakja) és mi a helyzet az oroszlánnal (LÁN, NEM és Napistennő címnél írottak alapján nem egyértelmű)? Mert hát a párduc, gepárd egyértelműen Tejútanya állatalakok szintén (foltjaik maguk a Tejtenger kifolyt tej-cseppjei), de az oroszlán Napjelképként hímségi inkább. És akkor ott a nagy hímtagú tapir, mely a szabir népnév eredetre vezethető lenne vissza.
Különösen az állat nagysága is fontos, hiszen ami nagyobb méretű, vagy fizikailag erősebb az embernél, az jön még leginkább számításba. Ahol nincs oroszlán, ott a medve volt alkalmas, illetve a kihalt állatok közül a mama szóval igen szépen kapcsolatot mutatni látszó mammut. Hasonlóan nagy (isteni méretű) az elephant is (Ganesha istennőre gondolok Indiában).

A dinosaur a sárkány és kígyó és persze a madár kategóriája mellé passzol és bár rég kihalt, nincs kizárva, hogy ember látta élőben.
De ezzel még nincs vége. Igen valószínű, hogy a Tejútanyának az élőlények primitívebb formáit is elképzelték jelképként. Azzal nem igazán értek egyet, amit Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvében ír, miszerint az archaikus gondolkodásban a puhatestűek, halak, hüllők, kétéltűek álltak a "rangsor" legalsó fokán, mert a régiek felfogásában minden egy: minden élőlény ugyanazt az életenergiát képviseli (növény, rovar, kétéltű, emlős, mind).
Így válik érthetővé, hogy miért nem tűnnek negatívnak a féreg, giliszta, hernyó, métely, mite, nyű stb. nevek. A Medusa szintén idevehető. Ahogy Varga Zsigmond is írja:

A szumirok sem tettek kezdetben semmi különbséget madarak, hernyók, férgek, csúszómászók, pillangók, sőt még a halak közt sem.

Az tény, ahogy féreg és más címnél is szerepelt, hogy a légy, moly, stb. az alvilághoz tartozó szárnyas rovarok.
A rovar-alaknál maradva, több szempontból a legmegfelelőbb rovar az epheszoszi Artemiszt is jelképző méh a Tejútanya ábrázolására:
Egyrészt a méh a szeplőtelen fogantatás jelképe^[9], így alkalmas a Tejútanya állatalakjaként, másrészt a méh kettős jelentésű: a Tejútanya méhében hordozza a Napgyermeket is. A Skorpió csillagképnél (ma így hívjuk) van tehát a Tejút-Szarvasünő/tehén méhe/méhszája/vulvája.
Mivel a méh nemcsak az Artemisz-szobron szerepel, hanem külön érméken is (más érmék szarvas-állatalakját mutatják), ez is bizonyítéka lehet annak, hogy i.e. 300-ban és korábban még magyarul beszélő illetve értő emberek alkották meg a kultuszt és verték az érméket. Ugyanis csak magyar nyelven hordozza méh ezen kettős jelentést. Ha az itt szereplő két érme ugyanazon érme két oldala lenne, az lenne igazán csak az igazi, mert rámutatna, hogy a Szarvas méhéről van szó (szarv címnél a szaporító szervrendszerről volt szó).
Tulajdonképpen arra is rámutatna, hogy az akkori emberiség már előre tudta/várta a mayák által is kiszámolt születésnapot (lásd Galactic centre).

Megkülönböztetendő azonban a Tejútanya anya (delnő) és tündér alakja tündér és szűz címnél körül is járjuk a különbségeket]. Kimondottan tündéri rovar-állatalak a kérész (tiszavirág) és a szitakötő, melynek magyar és idegen névváltozatai alapján viszont merészeltük azt mondani, hogy a méh-hez hasonlóan Tejútanya állatalak, sőt, a szita névben a szűz nevét láttuk.
Aztán a rovarok között ott van a pillangó, mely nemcsak szárnyas alakjával, hanem az átváltozásával is felhívta őseink figyelmét.

Általán a magyar/hun nyelvben a K-T vázú állatnevek (igaz, nem sok van belőlük) alvilági állatokra utalnak. Mivel – nevükben – a hunok képviselik a lebontó erőket, az ő szócsoportjukhoz tartoznak. Így kell tekinteni összességében a kutya, cet és cod névre, de ennél persze bonyolultabb a helyzet.
A Tejútanya kutyaalakot való felvevése Göd, valamint szuka, szkílosz és Sarama címnél írottak alapján érhető meg.

A szuka kapcsán szót kell ejteni a nemi részéről. Íj és a nyíl, valamint Göd címnél volt erről szó.

A szuka, ahogy Várkonyi Nándor is írja, a ringyó szimbóluma, valóban a hetérák állatává tették meg.

Homérosznál Helené saját magát szukának nevezi^[10], Írisz pedig Athénét, Héra Artemiszt, a hazatérő Odüsszeusz ledér, hűtlen szolgálóit.

De igen sokatmondó az indo-európai anyát jelentő szavakkal és Magyar Ilona nevével azonos, Magyar mint Szíriusz címnél is említett ír madra = kutya forma is. A Tejútanya azért azonosulhat a szukával, és lehet egyik fia Szíriusz, mert az nemzi. (Közben Bau címnél szerepelt, hogy kutyával személyesítették meg, valamint lásd még kutya nemi részéről íj és a nyíl címnél írottakat.)

Legutóbb Epona címnél (ahol az internetes cikk szerzője őt és Lady Godivát is a Pegasus csillagképpel azonosította, viszont valójában ez is Eb-Anya Szíriusz) is kimondtuk, hogy a csillagos ég csillagképei gyakorlatilag mind lehetnek a Tejútanya állatalakjai, vagy annak nőalakjából maszkulinizált formái. Legutóbb bodag és nemes címnél az Orion csillagkép kapcsán is arról volt szó, hogy a Tejútanya, fia a Nap és a Nap atyja, Nimrud-Orion neve között lehet ilyen-olyan okból kifolyólag átfedés.

Zodiac címnél pedig ez állt:
A Tejútanya (sok esetben szarvas/agancsos) állatalakjainak és minőségeinek nevei szerepelnek az állatkörön.
A kép folyamatosan bővül. Szarvas ugyebár kapcsolatba hozatott a Bak csillagképpel, Bikával is, de új információ szerint a Skorpió csillagkép helyén is szarvas állt, minthogy ennek bizonyítéka az is, hogy a görög skorpios szarvas szavunkból is ered. Azon címnél és másutt (hasonlóról Nyilas-Ikrek tengely címnél talán) is arról volt szó (illetve ezt én itt már új fogalmazásban adom), hogy akár a régi felfogásban 4 vagy inkább 4x2 = 8 csillagképre lehetett felosztva az ég: egy nyilas és egy üldözött szarvas féle jelenetre négyszer, a négy égnegyedre vonatkoztatva. (360/8 = 45 szépen osztható is.) Ami ezekből mára megmaradt, az a két nyilas (Nyilas és Orion), viszont a tisztelt állatot, a Szarvast kivették, éppúgy, ahogy a Tejútanya tiszteletét megszűntették.

Michel-Gerald Boutet Druidical Astrology...

...című dolgozatának alábbi sorai jól mutatják, hogy a hinduk is tudták, hogy az állatok jelképállatok és mind a Napanyára vonatkoztatottak lehetnek:

In the Hindu myths, the house of the husband and wife (pati and patni) comes to life through the shape-shiftings of the life principle which spews forth a procession of beasts and farm animals: "She became a cow; he became a bull and united with her, and from this all the cattle were born. She became a mare; he became a stallion. She became a female ass; he became a male ass and united with her, and from this all whole-hoofed animals were born. She became a she-goat; he became a Billy-goat; she became a ewe; he became a ram and united with her, and from this goats and sheep were born. Thus he created all the pairs, even down to the ants."
—
A hindu mítoszokban a férj és feleség (pati és patni) háza az életelv alakváltoztatásai révén kel életre, amely állatok és haszonállatok egész sorát ontja magából: "A nő tehénné változott, a férfi bikává változott, egyesült vele, és ebből született az összes jószág. A nő kanca lett; a férfi mén lett. Nőstény szamár lett belőle; hím szamár lett belőle és egyesült vele, és ebből született az összes egész patás állat. A nőstényből kecske lett; a fiúból kecskebak lett; a nőstényből anyajuh lett; a fiúból kos lett és egyesült vele, és ebből születtek a kecskék és a juhok. Így teremtett meg minden párt, egészen a hangyákig."

Hogy a Tejútanyának állatalakjai lehetnek, erre bizonyíték lehet a sémi-föníciai/arab Allat istennő neve, melyet állat és főleg Allah címnél érintettünk. Fáy könyvének 239. oldalán Babelon tollából Tammuz kedveseként és alvilági istennőként jön elő Allat. Az alvilággal nincsen bajunk, hiszen akkor terhes a Tejútanya és akkor szüli meg Nap-gyermekét is. A kutya is alvilági állat és a Tejútanya állatalakjai közül az egyik.
Igen is, van annak létjogosultsága, hogy mind Allat és mind Allah Ilona nevére és annak állatalakjának nevére utalva előjöjjön az avar-hun eredetű/kultúrájú araboknál. Allah sem igazán hímségi, míg Allat még inkább nem az. Christine Fielder Sexual Paradox című könyvének 251. oldaláról való adatait lásd Allah. (Azt azért jegyezzük meg, hogy T címnél cáfoljuk is, hogy Allat állat szavunkkal azonos lehet.)
(Nem kis meglepetést okoztak a legutóbb Ozirisz és Széth címnél írottak, ahol Allah Szíriusszal azonosíttatott. Ami lehet is, hiszen Ilona nevében is megvan Él, és Ilona koronája a Tejútanya Szíriusza, csak itt már hímségivé tett istennel van dolgunk.)

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 255. oldalán tulajdonképpen maga is szól a Tejútanya állatalakjairól:

A korai bronzkor csak női istenségeket ismert, s azokat sok esetben kígyó, madár és sok más állatalakban ábrázolta. A korai patriarchális világ Tiamatot nagy ereje miatt gúnyból szárnyas griffként ábrázolhatta. A szörnyképzet mögött a változás előtti korszakban a korábbi istenasszony-képzetek erejét kereshetjük: a hosszú anyaközpontú korszakot felváltó patriarchális, férfiközpontú kultúra küzdelmét és harcát így az anya (Tiamat) és fia (Marduk) küzdelme szimbolizálja – ami az új korszak beköszöntésének hangsúlyos emléke.

Megjegyzés: nem annyira az erejéről van szó, hanem a funkciójáról. Ahogy FK is írja eztán:

Tiamat (tenger, őskáosz, ősanya) az akkád Enuma Elis című kozmogóniai költeményben az ősanyag megszemélyesítője.

A könyv 293. oldalától majd az állat-istenanyákról szól.

Állatok számossága

Fentebb minden esetben egyetlen Tejútanya-állatalakra koncentráltunk. Valójában több részre bontható.
A tejet adó állatok mind a Tejút csillagainak egyenkénti és számosság tekintetében vizsgált megfeleltethetőségéről legutóbb számosság címnél volt szó. Ott is szerepelt, hogy a tehén és gulya, valamint csorda címnél is taglalt tehén/marha csoportja (kivált, ha hosszú folyamként hömpölyög) a Tejút egészére utalhat, ahogy a juhok és a kecskék által alkotott nyáj is. Mindkét esetben a gulyás és a kecskepásztor/juhász az Orion csillagképnek vagy annak duplikációjának felel meg, mint például az Ökörhajcsár csillagkép esetében. A szintén tejet adó kecskék gyűjtőneve is ugye nyáj, CzF adata szerint is. A goat-Göd és good = juh (jó = tej- és vízfolyam) analógiája is mutatja, hogy a kecskéket is számításba vették. Vajon ezek alapján a nyáj milyen jelentést takar? Nőj/nej? (Nyájról szó esett gregarious és neighbor címnél is.)
Hogy a szarvasmarhák serege csorda, mint: ökörcsorda, tehéncsorda, vagy gulya, erről volt szó; a lovaké a ménes, a sertéseké a szintén sokatmondó konda (CzF csorda szót is hoz sertésre).

Lábjegyzetek